Kis kitérő után Al’Mara folytatta tovább Lolly történetét.
2010-ben eljött az idő, hogy
Lolly végre fizikailag is találkozzon vadon élő delfinekkel, azaz velünk itt a
Vörös-tengerben. Az év elején még csak álmodott erről az utazásról, de nyárra
mégis valósággá vált. Valósággá vált, mert úgy döntött. Hiszen a döntésben
rejlik az erő. Minden összeállt, és ő pedig készen állt a nagy találkozásra.
Az
út előtt hosszú felkészítésen ment keresztül, különböző behangoló delfin
meditációkkal, és sok megdöbbentő felismerésekkel teli volt ez az időszak, most
mégis Lolly álma megvalósulni látszott. Erre az intenzív felkészítésre azért
volt szükség, hogy mire eljön a delfinekkel való találkozás ideje, készen
kellett, hogy álljon az öröm, a boldogság, és a szeretet befogadásra, amit majd
a delfinek közvetítenek felé.
Egyiptomban járt már előtte
korábban is, de a Vörös-tengernél most először. Lolly, mikor már a repülőgépen
ült és beértek Egyiptom légterébe, hallotta e szavakat a lelkében: "Üdvözlünk
itthon!" Egyiptom földjére lépni, mindig hazaérkezés élménnyel párosul azóta is
számára. Mikor kilépett a gépből és megérezte a forró szelet az arcán, ahogy
végigsimította, könnybe lábadtak a szemei.
A repülőtéren várta egy autó, az
egyiptomi vendéglátóval, és még onnan kb. 3 és fél óra autóút volt a szállásig.
Mivel éjszaka volt, sokat látni nem lehetett, de éppen napfelkeltére értek oda
a faluba, amely csodálatos látvány kárpótolta az éjjeli utazásért. A szíve
repkedett és tényleg azt érezte, újra itthon van.
Első nap az ismerkedésről
szólt, és második nap érkezett el az idő, hogy elinduljanak a delfinekhez.
Megint autóval utazás a kikötőig. Onnan még egy óra hajóút a zátonyig, ahol
lehet a vadon élő delfinekkel találkozni a nyílt vízen. A hajón más turista
csoportok is voltak, így nagy volt a kavalkád és nyüzsgés. A zátony előtt
lehorgonyzott a hajó és elmagyarázták a szabályokat, amiket szigorúan be
kellett tartani. Kis motoros gumicsónakokkal mentek ki a fehér bójákkal jelzett
területig. Ott ki kell szállni a csónakból és csak úszva lehet továbbhaladni a
vörös bójákig. A hajóról figyelték a helyi vezetők, hogy mikor közelednek a
delfinek. Akkor hirtelen elkezdték ordibálni, hogy Dolphins! Dolphins! Ez volt
az a pillanat, amikor megzavarodott mindenki, és mint az őrültek rohantak a
felszerelésükért és ugráltak be a csónakokba. Lolly kicsit stresszesnek találta
ezt a módszert, de mit volt mit tenni, sodródott a többiekkel. Iziben be
kellett öltözni; búvárruha, maszk, uszony és mentőmellény és máris a csónakban
találta magát sebesen száguldozva a delfinek felé. Ekkor felállt a csónakban és
gondolatban üzente a delfineknek, hogy „Megjöttem! Itt vagyok!” Abban a
pillanatban, ahogy ezt kimondta magában, meg is jelentek a delfinek
csapatostul. Alig hitt a szemének.... De nem egy vagy kettő, hanem legalább 40-50 delfin termett ott
hirtelen. Ugrás, csobbanás a vízbe és máris a delfinek között találta magát. Itt
megállt az idő. Sírás és nevetés egyszerre tört fel benne. Úgy tudott beszélni
a delfinekhez, mintha a gyermekei és testvérei lennének és régóta nem
találkoztak volna. Ezt az örömöt, amit érzett elmondani nem lehet, csak átélni.
Akkor ott abban a pillanatban, mintha ő is újra delfinné vált volna úgy úszott
a köréje gyűlt delfincsapattal. Minden sejtje vibrált, mintha áramütés érte
volna, amikor a delfinek hangját is meghallotta. Körbe vették őt és átadták a
legnagyobb ajándékot, amit valaha is ember kaphat. A Lélek Boldogságának
érzését és a hazatérés örömét! A Lelke végre ráismert eredetére.
Az utolsó nap visszafelé a
hajóúton még utoljára odaúsztak a delfinek a hajó köré és sokáig kísérték őket,
majd búcsút intettek Lollynak. Lolly szeméből könnyek csordultak ki a
meghatódottságtól, bár akkor már tudta, hogy nem utoljára van itt és hamarosan
újra találkozhat delfin családjával. Megtalálta hát lélekcsaládjának egy részét...
Szívéből hálát küldött mindenkinek, aki ehhez
hozzájárult.
Hát beteljesült az álmom! - És
most hogyan tovább? – gondolta.
Milyen furcsa érzés ez az ember életében.... mikor egyszer csak beteljesül az álom, amire egész eddigi életben vágyott.... A határtalan boldogság hirtelen egy ürességgé alakul egy pillanatra...De akkor már Lolly tudta, hogy ez csak ez elme játéka, és egyáltalán nincs üresség...Az álom nem ért véget... sőt még csak most kezdődik .... hiszen feladata van, hogy minél több embernek segítsen valóra váltani ezt az álmát, hogy vadon élő delfinekkel ússzon és megtapasztalhassa a delfinek által sugárzott valódi békét és szeretetet.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése